„Lassan kitapintották ütőereiket
Már nem könnyezett a város”
Szabó László
…már nem szedegette a szétázott hálát
csak olyan volt mint a fénybeszőtt
füst az elhaló cigarettán
oda jutunk mi is
szembenézett önmagával
visszaintett lágyan aki volt
jobb kezében üveg rum
baljában a füstbe írt hála
szétázott
elégett
tapogatta ütőereit
mint vak a messzeséget
üresek ujjai közt a rések…
