Hátország felé
Amikor a hátország felé kezdünk el menetelni,
dús csókok és forró ebédek ízére emlékezve,
sebes lábunkkal könnyű léptű utakon,
sírva ülünk le üres kezeink rejtekét keresni.
Csak a szavaink maradtak, a régi hangulatok,
talán már szívünk sincs, és minden más üres,
jobban félünk magunktól, mint az üldözőktől,
ha botlunk, hulljunk, mint vetésbe a magok.
Hátország előttünk, ott haza is volt és otthon,
az út megszakadhatatlan végtelen éke a remény,
langyos esőben csillogó szemed képzelem én,
a Béke-ligetben sétálok veled, mint egykor.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
