Ne!!!
Mi hajléktalanok, is tudunk meghatódni!
Hisz is érző emberek vagyunk,
Tudunk sírni, tudunk nevetni,
Néha az életnek önfeledten örülni.
Tudunk ápoltan, tisztán járni,
Tudunk józan ésszel gondolkodni,
Pedig néha nagyon nehéz, embernek lenni,
Emberként megalázva, emberek közé menni.
Látunk retkeset, látunk részeget,
De nem mindenki az, higgyék el nekem,
Az ivásnak okozója, oka van,
Feledteti a csalódásukat, nyomorúságukat.
Szeretnének ők is boldogságban élni,
De már senkinek sem kellenek,
A családjuk is eldobta őket örökre őket!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
