Angyal

A szerelem poklának hasadéka
annak megmaradt zúzott hordaléka
porrá hasítva hagytam ott,
remény nélkül jeget látva ott.
De ím látok az égben egy angyalt
ki éveken át szeretve furdalt
csillagról-csillagra, felhőről-felhőre
közeledett felém lassan lépdelve
évek elteltével lénye elért
s ez egy tündöklő csodával is felért
a pokol jegét olvasztani kezdte
s vízzé lett, mely az egészet fedte
de nemcsak a jég tűnt el szívemből
a pokol is elszállt lelkemből
elfújta róla a megmaradt port
s ismét lángol, mint kezdetben forrt.
Egy csók – s én elgyengülve állok
úgy érzem többé semmit sem látok.
Válaszul átölelem forrón kedvesem
tudva – angyallal élhetem életem






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.