ÚGY JÁTSZOM
Apám azt mondja, meg fog halni,
mi több, mi több, megígéri: hirtelen vagy
önkezűleg, inkább utóbbi, azt mondja.
Apám aztán elbeszéli, milyen ruhába
öltöztessem, ki legyen ott a temetésen,
s megkér arra, hogy ki ne, és konkrétan
és több ízben is megkér arra, hogy ki ne,
provokálna, gondolom, de nem engedem,
mégiscsak az anyámról van szó.
Apám később elárulja: haláláról táviratban
értesít majd, nem hív, nehogy megelőzzem,
nem ír, nehogy késő legyen, a távirat elér
hozzám fél nap alatt, annyi elég lesz neki,
ad majd kulcsot is nekem.
Apámat kezdem komolyan venni.
Apám röhög s megjegyzi, hogy mennyire
nagyon élvezi, hogy nem próbálom lebeszélni,
mit mondjak erre, gondolom.
Apámtól, én úgy tudom, mindig
egy vonat választ el, itt ülök most is
egy fülkében, és nem figyel rám senki sem,
nem figyel rám senki sem, bontom bárgyún
a söröket, úgy játszom velük, mint szirmokkal:
nem hiszem el, elhiszem,
nem hiszem el, elhiszem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
