Kimondatlan szó

Ne mond ki a szót, mert az a másiknak fáj...
Tudj hallgatni, mint a sír, amikor muszáj;
Ha meglátsz valahol, fordítsd el a fejed,
Vedd azt észre, hogy még máshol van a helyed!

Ne mond ki a szót, akárhogy is akarod...
Ha kínként éled át, szád szélét harapod,
Érzelmeid rejtsd el, és a múltat tagadd,
Mások előtt ne alázd meg soha magad!

Ne mond ki a szót, mert annak nincsen súlya...
Amíg Benned kísért az emlékek múltja,
Édes szíved, tested nélkül csak annyit ér,
Mint lágy vaj nélkül egy szelet száraz kenyér!

Ne mond ki a szót addig, amíg nem szabad...
Mert mint a mély csapdába esett riadt vad,
Még soká féled az utolsó mondatot,
Amit a szerelem Veled kimondatott!

Ne mond ki a szót, mert azt ma még nem lehet...
Várd a pillanatot, számold az éveket;
Titkold el a szenvedélyes, buja vágyad,
Mi nehéz teherként nyomja hideg ágyad!

De ha eljön majd a nap, ne hallgass többé!
Hirdesd: a boldogság velünk lesz örökké!
És akkor fülembe súgd mindig azt nekem:
Szeretlek, mert Te magad vagy a szerelem!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.