A hajótörött halála

Homokfövenyen szomjazó pergamen bőre
                 sárgásfehér izzás.
                 Testében a lángoló
    sajgás a kék óceán végtelenségéig ér.

   Ferde síkok, hasadó hullámok dőlnek rá.
    Szeme hívogató délibáb-űrre, lázálomra
                           réved.
                          Belenéz:
                  ámuló pupilláján fény-
                      -korbácsnyom.
                
        Csontjaiba üresség hatol és kongó
                       fájdalom rázza.
               Fantom-izzadságcseppek
            féreg-karavánja csonka testét
                      körbe-körbe járja.
                A bomlás előcsarnokában
                   szárnyas kígyó lebeg,
               pikkelyes medve kúszik felé,
      megpatkolt madarak kopognak agyvelején.

      A köztes lét húsevő szemérme függőleges
                            redőit kitátja,
                ÉS A DAGÁLLYAL KÖZELÍT
                       VÉRÉNEK APÁLYA.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.