Salétromlás

Utolér padlóra szállt kombiné-pilléd,
ágytól-ágyig kitartó szerelem.

Engem látó tükrökkel szemben,
tükrök arca bennem
hamisíthatatlan emlékezet is lehetne,
ha azonosítható lenne a Múlt.
Láthatnálak, ahogy kilépsz ruhádból,
s nesz/mez/telen a fürdőszobába osonsz,
oly tettetett szemérmességgel,
mint az örök menyasszonyok
rendjéhez tartozó        
véglény/vénlány/-szüzek,
akik üresek lévén
egyetlen való csábj/ly/ukat rejtve
húrozzák a vonzást.

Hallom,
a falon túl tömbökben ömlik a víz;
magamra gondolok és rád
március idusán.
Ünnep van és mindenki „szabad”.
A sarokban pókháló-penészköd.
Fehér fürtökben virágzik a salétrom.
Most ez a romlás az arcom.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.