Pokol!

A pokolnak van neve, van utcája, van házszáma.
A csótányok, a poloskák hazája,
Ha lefekszik a csóró hajléktalan,
Reggelre, teste foltos, poloska vérét kiszívta.


Tizenkét évet itt lehúzni, mindennap harcolni,
Tizenkét éven keresztül embernek maradni,
Főzni, mosni, ember társaidon segíteni,
És minden körülmény közt embernek maradni.


Ali baba és a négyszáz rabló közt mindennap élni,
Minden áldott nap tekintélyt kivívni,
Hogy emberként nézzenek fel rád, s nem meglopni,
Nagyon nehéz, minden áldott nap harcolni,


A gyengék elhullanak, rabszolga sorsra jutnak.
Vagy a maszekok rabszolgái, vagy saját életüké,
Kukáznak, guberálnak, vagy lomoznak
Ebből jól lakni, vagy valamire jutni nem lehet soha.


Holnap, lehet hogy téged látlak ugyan ezt tenni,
Pedig még tegnap, lenézted őket, megvetetted,
Rájössz, rádöbbensz, mi nehéz így az élet,
De nehogy késő legyen és kihasználjanak téged.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.