Gondolatban máshol járok,
Lelki síkon máshol szállok.
Az élethez nincs sok közöm.
Nincs erőm létezni,
Mert a lét fájdalmas,
S énem szánalmas.
Kívülről szemlélem magam,
Mintha halott lennék,
Egy lélek nélküli gépezet.
Mozgatok két kezet,
Szemet, lábat
És egy szájat.
De már mindez fáraszt.
Nekem itt már nem a lét a tét,
Túl vagyok már ezen rég.
A nemlét nyugalmára vágyom,
Hol nem marad utánam lábnyom.
