A holtak ünnepe

A holtak ma este ünnepelnek,
S mi régi halottakat siratunk.
Őket, kik többé már nem ölelnek,
Kiket feledni sosem akarunk.
A halál hívatlanul érkezett,
Nem kérdezte: Akartok-e jönni?
És csupán néhányuknak lehetett
Szeretteiktől még elköszönni.

Megfakult fényképek féltve őrzik
A hálás utókornak mosolyuk;
Gondolatunk rajtuk elidőzik,
De emlékeinkben már sok a lyuk.
Sejtelmes ködben apró mécsesek
A sírok felé utat mutatnak,
S némán búsuló szomorúfüzek
Megsárgult leveleket hullatnak.

A hantokat friss virágok fedik,
S a gyönge gyertyák fényüket ontják,
Az ünnepet harangok hirdetik,
És értük halk imáikat mondják.
Temetők vendége az áhítat,
Lopva körbefonja a régmúltat,
E napon nem irigylünk másokat,
És arcunkba hideg szél is fújhat.

Leszegett fejjel, csendesen állunk,
Könnyek szöknek fátyolos szemekbe,
Míg eltéved néha pillantásunk
A fejfákra rótt üres nevekre.
Ma fájdalom szökik a szívekbe,
Hiányoznak kegyetlenül nekünk,
Csak testük van föld alá temetve,
Lelkük, örökké él tovább bennünk.

Eger, 2003.november 1.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.