Téli vásznam

Hol ajtó leng azúr szememben pillád hajtsd oda.
Ránk világít, ránk nevet a dekadencia.
Nem készülünk, nem a bálba, ruhám rádomolt,
hajtsd rá te is szemhéjadat, min a fény honolt.

Lelakkozod a régi csendet, mit hozott a hold.
Acetonos  kézfejem új hallgatásba old.
Ujjaimból rád csapott a sok küszöb megint.
A vámtól innen, a vámon túl a hó nyakig behint.

Egymásba havazzuk, kedves, mit a tél kisírt.
Szemedben csúszik, vékony jégen, testem, az újszülött.
Kinyúlunk a gyertyalángon, s elviszlek, kedves, te tört,
hol ajtó leng, hol szem kinyílik, hol egy kéz vásznamra vitt.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.