Kiûzetve Térbõl, Idõbõl
Részeim szétszóródásra vágynak; meguntak engem, és az Egészet;
verőeremből szökőkút fakad, szívemre rászakad az enyészet.
Valaki hív, szólítnak fullasztó, gyilkos illattal a liliomok;
lágy szavakkal senki sem marasztal, nem kiáltja rám, hogy itthon vagyok.
Egy hatalmas éles penge élén, egyensúlyozok létem peremén;
mélységek és magasságok között, a bukott angyal hordoz tenyerén.
Arcomra arany sebként ég a Nap, majd a Hold áldozatként felmutat;
Térből és Időből kiűzetvén, lélekként keresem a T e j u t a t:
mindörökkön örökkön örökké.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
