Világ Himnusza

                                               A Világ Himnusza



Nem régem még háború volt,

S most megint dörögnek a fegyverek,

Megint az emberek ezrei halnak meg,

Mert a nagy hatalamak így büntetnek bennünket.



Lerombolják városainkat,

Lerombolják falvainkat,

Megint jön a nyomor a szenvedés,

Megint jön az éhség az éhség.



Hetekig nem látjuk a napot,

Hónapokig csak pincében nyomorgunk,

Mikor lesz vége már?

Mikor jöhetünk fel már.



Egész nap mást sem hallunk,

Csak az ágyúk ropógását,

A házak robbanását,

Az emberek ordítását.



Búvó helyünknél állnak a katonák,

Alig várják hogy az éhség kihajtson bennünket,

Golyóval a testünkben esünk össze,

Mert a nagy hatalmak így büntettnek bennünket.



Nézd nézz csak fel látod milyen véres?
Napról napra véresebb lesz,

Napról napra nagyobb folt lesz az égen,

Mert a nagy hatalmak így büntettnek bennünket.



Egyszer megszűnik a fegyverek ropogása,

Egyszer béke lesz az egyész világban,

S akkor nem kell félnünk hogy éhezünk,

Nem kell félnünk hogy nincs mit ennünk.



Gyere! jöjj! fogd meg a kezem!

Ne nézd az emberi színeket,

Éljünk egymás mellett nyugodtan, békében,

Hisz mind isten gyermekei vagyunk és testvérek.



Juhos László

Száműzött hajléktalan.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.