Negatio Mundi

Valahogy mintha
belülről rothadna
a világ.
Az egész -
eszméi, viszonyai, részei
Az utolsó atomig
az utolsó gondolatig.

A Demokrácia
önnön díszvacsoráján
-valahol Bagdadban-
fulladt alkoholba.
Aranylövésről
beszéltek egyesek...

A Szerelem-
elolvadt a  melegben
Temetése
legalább annyit hozott
mint Ő maga Míg élt
Happy Valentine's Day!

A család- szétszakadt.
Robbanás volt mások szerint
De, mondják, a lényeg:
részei még élnek.
De Ő maga- már rég holt.
Kihűlt, elmúllott.

S az erkölcs, miután
önnön hiábavalóságán
tépelődve, hezitálva
befordult kissé-
szuicidált.
Egészségére- holnap temetjük.

A többiek- holmi
szeretet, barátság tisztelet
-most beszélik-eltűntek.
Valójában
nem hiányoztak
senkinek
Így hát emigráltak
volna
ám rozzant teknőjük mihamar elsüllyedt.
S ott fulladt mind...
Szomorú.
Minek is kell meigrálni
ejnye
maradhattak volna-
Léttől elzárt lét-peremen,
hol még talán őrzik őket.

A Hagyomány pedig-
mivel nem illette
elég tisztelet-
poros- molyos, tompafényű
egykor díszes páncéljában
Infarktus kapott
romos kastélyában...
Vele halt a hagyománytisztelet.

Viszont, kárpótlásképp
eljött a -
Külsőség.
Nagyon csillog
nagyon villog-
Szolgáljuk még, amíg így fog.
Igazából
-ne lázításként értsd-
unalmas már kissé.
De!, míg más szolgálja
legyen hát. (Hisz)
kell valami ÉRTÉK is
ez egysíkú világba.
Ha-ha...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.