Hajnaltájt

Hajnaltájt, mint harmat kertünk füvein,
gyöngyveríték ül sima hátadon,
nézném hogy szenderülsz el,
aztán a nappalt álmodom...

Forróság van kedves, mégis délben
csupa báj vagy, s ezernyi rejtett részlet
egészeként keringsz e létben.
Csak zsong, zsizseg a nyári lég tompán,
a tájba vágott ablakunkon át lomhán.
Kora este, a félig homály lepte kertben,
annyit loptam tőled amennyit tehettem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.