Ígérd meg, fiam!
Az első téi hó lehullott az éjjel,
És fehér lepelbe borította a tájat,
Boldogan mosolygott fel a gyerek,
S szánkóért rimánkodott szülei felé.
Édesapja, aki már tapasztalt,
Nevetve oktatja,
Fiam, ez a hó még ma elolvad,
Szánkázásra alkalmatlan.
Az utóbbi években ritkán esett olyan hó,
Mely szánkózható,
S ezt köszönheted nekünk, felnőtteknek,
Akik a levegőt nektek tönkretette.
A föld-levegő háztartását megbolygattuk,
S a levegőbe mérget juttattunk,
Ezáltal az életet elpusztítottuk,
És a földet sivataggá változtattuk.
Ígérd meg, fiam, okultál belőle,
S a földet a további kínoktól megkíméled.
Növényeket ültetsz, s az állatokat megvéded,
Hogy a te gyermeked békében éljen.
Akkor eljön az idő,
Hogy a gyermekedet szánkózni vigyed,
Ha ezt nem teszed,
A föld sivatag lesz.
Csordás Sándor
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
