Egy darab az éjszakából


Beköltözött az est a mi utcánkba is,
hozta magával sejtetős árnyjátékait,
de a homályfoltok még ásítoznak,
a sötétség katonái rájuk fanyalodnak,
újra hogy helyet szorítsanak
a minden napban, a megszokott útnak.

A gondolataim gúlájából feleszmélek
előbb napos, most a holdfény: - benézek!
Siet az idő, de mennyire a képek
az ablakhoz megyek és kinézek.
Alszanak a fák, fű az avar
de hangos a városi gépzivatar.

Oh, a város gerince soha sem alszik.
A tömör testű busz is siet
az álomba mely nem jöhet el,
az ember tömeget cipelni kell!
S amíg az emberek zsörtölődnek,
szemek lesznek a nagy sötétben,
és közre zárják a nagy falak
a közéjük beékelt édent.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.