Jegenyének szült
engem is anyám
de annyira vacogtál
hát meggondoltam magam
és rád melegedtem.
Most, hogy a székre dobtál
új lombból szakítasz
magadnak ágyékkötőt,
bibircsókos boszorkaként
cibálom az erdőt
ami a hajamba nőtt
és benne téged.
Ha kitéptem mindet
az utolsó szálig
visszaváltozom
kopasz jegenyévé.
Lassan tavaszodik.
