Éva vétkezett
Minden éjjel hozzád szállok, és itt hagyom a testem,
és mint lélek véled hálok a fényes fellegekben.
Násztáncunk tüzes játéka; izzó nyáréjszakákon
húzza karmát az égboltra, elhúnyva egy fohászon;
a teremtés oszlopába, mindíg erőre kapva,
csillagról-csillagra szállva, násztáncunk újra járva
robbanunk az Andromáda-köd spirális alakján,
hogy egyetemünk kitárva; szétszórjuk a világba
értelmünk humán csíráit, egy szebb jövőt kutatván
táguló világrendünkben, egy csepp H2O-ért
visszatekintve a múltba, a csőcsodán keresztül;
egy jobb elméletet gyártva; az életnek keresztelt
új csodának a Tejúton, és az Ő KÉK SZEMÉÉRT
visszaszállva minden reggel újult, friss lendülettel
birkózom az elemekkel: esővel, és a széllel,
hol a nap tüzével járok és könny szökik szemembe,
fáradtan hazatalálva kicsókolod belőle
azt a csöpnyi vizet ahol az élet keletkezett
életünket hosszabbítva fiú és lány gyerekkel
konstatálva a hitet, hogy így; Éva vétkezett...
,
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.