Májusi szél

„koszorúzd lombbal és tartsd meg magad,
versben bujdosó haramia vagy”
/Nagy László/





I.

Arcomra ráncot éget a szél,
Májusi éj dala még szívemhez ér.

Szilánkosra töri szánkban a szót
Most ez lét, s dadogó hallgatásunk
Hullt lobogói borítják be a fény mezejét.

Éget a szél, perzseli arcod.
Haramiaszívekben kivirágzik a kés,
Sörényes sebeken megalvad a vér,
S a felleg alatti holdakon sincs már
Semmi más, csak monoton nyugalom.

II.

Lépj közelebb, bátran.
Magadban, ha bízol, tőlem se félj.
A csend közömbös kordonjaira  
Ráfeszül a nyár, majd tovalép.

Én akkor is itt leszek.
Nézz a lombokon át.

Arcunkra ráncot éget a szél,
Májusi éj dala még szívünkhöz ér.












Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.