Lassulás

Roskatag vénember leszel,
ha elhiszed, hogy ötvenhez közel
emlékzsákodat már nem bírod el,
s ami közben körötted hajlik, alakul,
könyörtelenül lepecsétel
e sorsszerű kavargásban,
ahol először a szó idegenedik el,
majd a szív s a lélek adja fel,
s rád omlik hiperérzékenységed
katedrálisa.

Mi lehet a reményed?
A vér és víz Niagarája.

Különben roskatag vénember leszel,
kitől megrémülnek a másnapos szentek,
s a homokba dugják a fejüket.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.