Leves a hajléktalanoknak

Gyűjtögetők vagyunk.
Összekuporgatjuk a túléléshez
szükséges dolgokat.
Megtanultam mi kell: pálinka, doboz
cigaretta, meg ruhák is kellenek.
A felesleget kidobom: csikket,
üveget, hajat, arcszőrt, körmöket.
Szenvedéllyel gyűjtöm még a
piciny gombokat: össztartják a napomat.
Boldog vagyok, ha mindezek
megvannak, de komolyabb dolgok
is kellenek: egy napló (ahol számontartom
az életem) néhány könyv (begyújtáshoz)
-mert meleg is kell. Hidegben még a költők
sem költenek. A hidegben ők is fáznak,
s égő könyveik tartják bennünk a meleget:
hogy élni kell, túlélni lehet!
Vásárolok nőt is magamnak, -hitelre-
egy testet az életemhez, akivel betakarózhatom,
akivel elalszom. Ketten jobb,
ketten melegebb. Csöndet, magánéletet
házilag készítek. Jókedv, szeretet:
rászorulóként lopnom kell ezeket,
(mint megint mások a tüzifát).
Nap-nap után, napról-napra:
mint egy tányér meleg levest a hajléktalan,
így szomjazom és gyűjtögetem az életet.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.