de így is


akarni kell
levetkőzni a csupasz szóig
kiszedni a múltat
a sehová nem követhető jelenig

talán emlékszel még rá
hogy ott volt a pad
az orgonabokrok alatt
száraz
fűzgallyakat sodort rá
előző nap a vihar
hosszú vékony tüskeszerű ágak
amiket kínosan lassú
mozdulatokkal szedegettem le
hogy eldönthessem közben
fel merjek-e nézni rád

mert fehér volt mögötted a fal
s mert tudtam hogy te is az leszel
ha felpillantok

nélküled-szavaktól fehér







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.