Zabolátlanul

Végtelen mezőn vadlovak
vágtatnak szabadon.
Patkolatlan patájuk dobog
úttalan utakon
- Felhevült testükre gyógyírt nyújt
hűs patakvíz forrása
- Dunának s Tiszának
lassú csobogása.

-Sörényüket a szél tépkedi
szép magyar ugaron.
-Csizmás sarkantyú nem ejt sebet
védtelen véknyukon.
-Sötét fellegekből villámok
dörögve cikáznak,
Szilajon rohannak neki a rónánakl.

Kantárszár nem szabja meg mikor,
s hogy kell fordulni.
Keletnek- Nyugatnak egyaránt
eltudnak lódulni.
- Abrakos tarisznyát nem tűr
zabolátlan fejük
- Éhezést és fagyot
bírja rideg testük.

Szemellenző nem takar előlük
semmilyen világot.
Így könnyen megtalálnak minden
illatos virágot.
-Nyergeletlen hátukon semmi
féle nagy úr nem ül:
Tehernélkül ugorják ,
ami útjukba kerül.

-Ordas farkas horda vonyít
friss húsra éhezve.
- A szabadságnak ára van! .. és
izmukat feszítve
Vágtatnak a vadlovak szabadon
a végtelen mezőn.
- Istráng nélkül hull, ha
tajtékja vérözön.

Meggyötört vállukra subályát
csillagos ég borítjja.
-Elhullott társuk csontjaira
egyik sem tiporna.
- Összebújva találja őket
a hajnal első pírja.
- A múlttal összeforva
van a jövőnek súlya.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: nem jelent meg, nincs
Kötetben: nincs (nincs, nincs)
Kiadó: nincs