Helyzetkép

Felhevült szívem kalapál, emészt már.
Hátrahagy sok szép naturát, meg álmot.
Hogy milyen sokszor lehetett szeretni
ezt a világot.

Élve és halván született aranyló
lelkek, értelmet követelnek átról
minden elmentért: szabad és mosolygós
célt a világtól.

Itt vagyunk még most a jelen meg elmúlt:
Mint a holdsarló- ha leoltja fényét
- elfogyunk épp úgy. - Anya szült. Igért és
Ő-e világból

adta azt szívből ami néki szép volt.
- Mit tanított, és amivé mi váltunk
nyújtjuk át szívből unokánknak: olybá
téve világunk.

Bár vigyázunk, hogy legalább maradjon
annyi mit kaptunk, ne odázzuk dolgunk
át az ifjakra, s tegyük élhetőbbé
már a világunk!

Nemzedékről száll e hozom....-Hazánkban
házra jár, s testál takarótlan ágyán
álmot. Kolbászhoz kakaót, kalácsot.
Sírra virágot.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: nincs, nincs
Kötetben: nincs (nincs, nincs)
Kiadó: nincs