Az igazság
Érzem a számban a keserű lehelleted,
S a torkomban a gombolyü tehetetlent
Úszkáljunk a homokos parton,
Talán rátalalunk e szomorú napon,
Az árnyektalan némaságra
Ami visszavezet az igazságra.
Szakad a lelkem teltsége
S várom a halálom mélységét
Az individualizáció tehetetlenségét.
A tudatosságom mércejében
Fohászkodom a létemhez
Hogy valaki megértsen...
Közben sikolt a bosszantó némaság
Hátha valaki megvág.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Nincs
