Porlepte múlt

Őskertünk virágegyetem,
ahol csak csonthéjas terem.
Áll gaz fölverte udvaron,
'kiment a ház az ablakon',
éléstár: volt-nincs élelem,
a pince nyirkos félelem
-- üres családi sírkamra,
ajtózár nyelvel kiakadva --
mennyi ujjlenyomat kincsen,
zöldes sárgaréz kilincsen,
félszemű kulcslyuk kandikál,
rést fűrészel a napsugár --
dugába dőlt kocsikerék
abroncsát levetette rég,
öreg időt jár a rosta,
dúlt szita magát pofozza,
bogár fenhet kaszapengét,
csorba sarlót, veszett fejszét --
muzeális érték, kegytárgy
néhány rozsdamarta szerszám;
szögesdrót-sündisznó amott
gömbölyödik, csak tetszhalott,
verdes pókhálóba göngyölt
csüngőlepke, szűcsmoly röpköd,
száll macska-egér harc pora,
denevér számol sarkokat,
hol padlásföljáró ásít,
foghíjas létra fölmászik,
talál aszalt szőlőfürtöt,
hasbeszélő kéménykürtőt
-- kísért haldokló sóhaja,
lenne még utolsó szava.










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.