Végh Tamás : Évadzáró


 
2841 szerző 39121 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Bajtai András
  A küldetés lehetetlensége
Új maradandokkok

Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
Szőke Imre: Bucc
Köves István: DÉLELŐTT, INDIÁN NYÁR
Pálóczi Antal: Kertben
FRISS FÓRUMOK

Filip Tamás 2 órája
Ötvös Németh Edit 3 órája
Mórotz Krisztina 3 órája
Gyurcsi - Zalán György 4 órája
Szilasi Katalin 6 órája
Kosztolányi Mária 6 órája
Bara Anna 7 órája
DOKK_FAQ 9 órája
Serfőző Attila 9 órája
Bátai Tibor 12 órája
Tímea Lantos 12 órája
Szakállas Zsolt 16 órája
Duma György 18 órája
Misinszki Hanna 18 órája
Vadas Tibor 18 órája
Albert Zsolt 19 órája
Pataki Lili 20 órája
Tamási József 1 napja
Paál Marcell 1 napja
Metz Olga Sára 1 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 5 órája
Minimal Planet 10 órája
Sin 10 órája
Conquistadores 11 órája
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 12 órája
Metz-Művek 12 órája
Hetedíziglen 15 órája
az univerzum szélén 1 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 1 napja
az utolsó alma 2 napja
nélküled 2 napja
Az amazonok rejtett zugai 2 napja
Baltazar 2 napja
Bara 2 napja
különc 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Végh Tamás
Évadzáró

Nem érted, mi történik körülötted,
Mint idegeneket, nézed a többieket.          
Lelkünk sebzett ettől a kortól,
S mint csodára, várunk, a jóra.

Lelkünk sebzett ettől a kortól,
Mérgező, gátroppantó csápjai
Család-sejtig hatolnak,
A vasbetont is péppé emésztik.
Úgy fojtanak bele közönyöd
Kényelmébe, hogy észre sem
Veszed a nyárfák könnyeit.

Minden másolódik és másolható.
Egyforma lesz, mi különbözni készült.
Céltábla leszel, ha nem idomulsz.

Lelkünk sebzett ettől a kortól,
Kormos hajnalokon vérzik a szó,
Az áhítat árnyai vadkanok elé
Vettetnek, s tűréshatárainkat

Lánctalpas farkasok vigyázzák.
Forró acélfalaikról levásik a líra.
Illegalitásba vonul Petőfi népe,
Túlélni tanul és mindent bevet,

A megmaradásért, jóllakatott
Vasárnapi gyönyörökért
Durva darócot ölt, álsághoz
Idomul, és ragyogó arcát titkon
Rojtosra marják szégyensavak

Ám ebből mit sem tanul, múltját
Szégyenpadra küldik. Lehiggadni
Aligha bírna benne a kétely:
Hová finomodhatna tovább gyönyörű
Lelke ebben a falanszterben,
Hol valaha régen kultúrát teremtett?!

Mely, persze, újra otthonunk lesz
Egykor, és egy-korú mindenekkel,
Igazságost játszó földiekkel,
S mosolyogva hallgató égiekkel…

De addig is, míg nem szabad látszani
Valahol, ölelni, lakni, hálni, halni kell,
Őszintébben élni, ha már nem lehet,
S tűrni e szelíd embertelenséget,

Mely betiltja az érzékenységet,
Kérdőre vonja a kételyt, s egónk
Napruhát öltve, kaján vigyorral
Táncol át sáros sáncaink felett.

A várakozás magányában a lélek
Majd újjáteremti a dalt, a verset,
S a pokol csaholó cerberusai
Akkor vonyítva menekülnek…

2009-01-04






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-04 02:05   új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2025-07-04 01:07   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-07-04 01:00   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-04 00:38   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-07-03 23:26   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-03 23:25   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-03 22:46   Napló: Bátai Tibor
2025-07-03 22:22   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-03 21:59   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária
2025-07-03 21:59   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária