Kõszív
Várni várakozni évekig
Csak állni rezzenetlenül
Hinni és szeretni
Bízni rendületlenül
Lassan rákövülnek az évek
Egykedvûen kezdôdnek
álmodozva telnek
És lassan végetérnek
ùj tavasz nyílik
A napok gyorsan repülnek
Az arcra fagyott könnyek
lassan legördülnek
a szem üres élettelen
Könnycseppek arcán a fények
Végigfutnak a kôarcon
És a végtelenben érnek véget
Megdobban a kôszív
A föld is vele rezdül
Halk roppanás hallatszik
Repedés fut rajta keresztül
Azon az éjszakán eltùnt
Senki sem látta többé
A talapzaton egy fél szív
Intô jelként: örökké
Egyszer még járt ott valaki
Kô arca visszatükrözte a fényeket
A kôszív meg-megrezdült
Mint egy utolsó bùcsùüzenet.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
