Ahol nem fúj a szél
Rég elmúlt már a nyár
Az ôsz kergeti a faleveleket
Mintha a nyár után küldené
Mint szerelmes üzeneteket
A kavargó levelek mögött
Egy emberalak lépdel
Meg-megcsúszik az avaron
Ahogy kűzd a széllel
Riadtan menekült
Elkaptam foszló köpenyét
Éppen rárivalltam volna
Mikor megláttam a szemét
Különös szeme volt
Távoli tűz égett benne
A teste itt volt, de
Mintha a lelke másutt lenne
Egymásra néztünk meredten
Aztán megragadta a kezem
Csak a szél sírt utánunk
Ahogy eltűnt velem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
