Kék esõ
Néha még álmodom róla...
Októberi langy délután volt
Lassan bandukoltam a szélben
Égô szemekkel fürkésztem a távolt
Idôvel meglassudtak lépteim
A távolt egyre ritkábban fürkésztem
Kóbor gesztenyékre tapostam
És csak magamba néztem
Valami csillogott a tócsákban
Tán a remény lehetett
Akkortájt történhetett
Emlékszem kék esô esett
Akkor láttam elôször
Ott sétált a fák között
Megsimogatta az arcom
Azt mondta holnap ùjra eljövök
Eljött... minden nap
Egy marék boldogság volt a kezében
Nekem adta...boldog voltam
Ezt láttuk Egymás szemében
Késôbb egyre ritkábban jött el
A boldogság kevesbedett a kezében
Csak a közelgô bùcsùt
Ezt láttam ezüst szemében
Elment örökre...
A virágok meghajlottak elôtte
A zùgó szél is róla énekel
De senki sem hallott felôle
Egyszer ùj tavasz jött
Minden virág ùjra nô
Nyomait is elmossa lassan
A kék esô...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
