Kimondhatatlan



I.
Szombat hajnalonként
galambrajok mélyrepülésben szállnak
a mocskában tocsogó város felett,
s piszkos tömegeik
kíméletlen mohósággal zabálják fel
a péntek éjjel maradékait.
Alacsonytámadásban
húznak el a buszmegálló felett,
agresszívan kerülgetve
a várakozó embereket,
és a hétvégi bulikban élők
felejtő mámorba zsibbadt tömegét,
mely kótyagosan hullámzik át
az állványzatok között
– elvarázsolt lelkek ők - ,
jövőjük a tegnapba szállt…

II.
Mégis, csak a vers,
az eladott, legyalult, odvába hullt,
elárult, lehalkult poézis,
plakátokon hirdetett olcsó katarzis
–tömegek elé vetett tucatáru –
lehet csak menedékünk.

A rügyező erőszak közepette
összetákolt szavaink talán
egyszer kötelékké állnak össze  
a régi rend szerint,
és előremehetsz a múltig.

Egyébiránt más nem marad,
mint káromkodásba feszült,
romos katedrálisok







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Börzsönyi Helikon, 2008.11.hó