Jónás Péter : A fényig

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 38958 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Geréb János: Őszbe hajló
Valyon László: Szenteste
Valyon László: Százezerszer
Mórotz Krisztina: Éjdió
Tímea Lantos: Életek
Egry Artúr: rejtőzködő, Húsvét előtt
Egry Artúr: belőlem készült lélek
Paál Marcell: Aerodinamika
Paál Marcell: Év-forduló
Paál Marcell: ÁLMATLANSÁG
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 7 órája
Tóth János Janus 7 órája
Nagyító 7 órája
Szőke Imre 8 órája
Serfőző Attila 8 órája
Albert Zsolt 4 napja
Szakállas Zsolt 4 napja
Valyon László 4 napja
Gyurcsi - Zalán György 5 napja
Tamási József 6 napja
Szilasi Katalin 6 napja
Vasi Ferenc Zoltán 7 napja
Duma György 8 napja
Bátai Tibor 9 napja
Kosztolányi Mária 9 napja
Mórotz Krisztina 10 napja
Bak Rita 10 napja
Egry Artúr 17 napja
Karaffa Gyula 19 napja
Tóth Gabriella 22 napja
FRISS NAPLÓK

 A vádlottak padján 2 órája
Bátai Tibor 15 órája
Janus naplója 18 órája
Hetedíziglen 1 napja
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 1 napja
Zúzmara 2 napja
Baltazar 3 napja
Gyurcsi 3 napja
az univerzum szélén 4 napja
nélküled 4 napja
ELKÉPZELHETŐ 5 napja
Játék backstage 5 napja
Ötvös Németh Edit naplója 6 napja
Ismerd meg önmagad! 6 napja
- haikukutyin - 8 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Jónás Péter
A fényig

(Rekviem nagymamáért)

Az alagutat akkor láttam másodszor. Henger
alakú volt, visszhangos, mint a múlt és a születés,
és sűrű, tompa zajtól néma. Nagymama már
nincs itt, nyilalt belém akkor először, füljáratait
eltömítették az évek, távoli, régmúlt idők
visszhangjai között bukdácsolt elénk a tornácon,
a nagy fák árnyékában, izzó nyári por bizonytalan
csillagútrendszerében, a verőfényes déli sötétben,
a leveleken álmosan áttört sugárcsókok
elmosódott parázsfoltjain lépegetve, a máló
kőjárda szakadékos ráncai között. Fogjál kisfiam,
már nehéz a lépés egyenesen, és éreztem,
hogy reszkető madárcsont kezével keresi a
fogást a karomon, görcsösen próbál kapaszkodni,
néztem a megsűrűsödött, álló fényporos déli
alkonyt a tornácon, gyerekkoromban itt vakítóan
sütött a nap, ezt a napfoltos homályt a cseresznyefán
láttam először, mikor nagymama fára mászni tanított,
fogta a derekam, rakta a kezem, helyezte a lábam,
reszkettem, nagyon féltem ott a levelek hengerbe
zárt alagútjában, kisfiam, menj a fény felé, nagyon
szép lesz szétnézni a fa tetejéről, a vakító napban
fürödve, de én csak féltem és reszkettem, kerestem
a fogást, fölöttem csak a sűrű, tompa zajtól néma,
visszhangos árnyékhengert láttam, az izzó nyári
por bizonytalan csillagútrendszerét a verőfényes déli
sötétben, a leveleken álmosan áttört sugárcsókok
elmosódott parázsfoltjait, és nagyon boldog voltam,
hogy nagymama fogja a derekam.

Erős asszony volt. Erdélyből szökött a szüleitől
vonaton, egy batyuval, szegény rokon cselédnek.
Elverte a jégeső a termést kicsi pulya koromban,
mesélte egyszer, aztán elvitte az ár, és megfogadtam,
hogy ha Isten jövőre se hallgat édesapám könyörgéseire,
én nem hiszek többé, és jött az aszály, hát így jött
nagyanyám a kiszáradt, máló földek szakadékos ráncai
között, a háborúk utáni elmosódott parázsfoltokon,
az izzó nyári por bizonytalan csillagútrendszerében,
aztán idegen országban idegen szerelem idegen
emberek között, senki nem kérdezte, miért jött, talán
az első szerelem hitét hagyta el valahol a visszhangos
múlt tompa zajtól néma árnyékhengerében, homályos
köldökzsinórjában, félek, már nehéz a lépés egyenesen,
mondja most, ahogy reszkető madárcsont kezével
keresi a fogást a karomon, pedig már a kocsiban ülünk,
megyünk Szolnok felé egy távoli rokon temetésére,
én a cseresznyefán féltem így, meg a kertben, a
rongyokból tákolt sátorban az unokatestvéreimmel,
amikor kiszöktünk a házból, hogy magunkban
aludjunk, messze a meleg dunyhától, nagy sötét
hengerként borult ránk a parázsfoltos, bizonytalanul
sűrű éjszaka, nagymama erős asszony volt, fölmászott
éjjel a cseresznyefára és onnan dobálta földrögökkel
a sátrunkat, és mikor a félelemtől reszketve kibotorkáltunk
a parázsfoltos, sűrű éjszakába, odajött, fogta a derekunk,
helyezte a lábunkat, és visszavezetett az izzó csillagok
homályos alagútján át a fényig, a meleg dunyha alá.

Kisfiam, kit temetünk, kérdi most valahonnan mélyről,
az évektől eltömített, csillagporos köldökzsinór másik
végéről, két szeme izzó parázsfolt, nem lát már a
megtört sugárcsókok elmosódott verőfényes déli
sötétjében, már nincs itt, reszkető madárcsont kezével
keresi a fogást a karomon, görcsösen próbál kapaszkodni,
fél, és én már értem, hogy hol van, a rongysátor tompa
zajtól néma sötét méhében kuporog, valaki földrögökkel
dobálja a sátrat, és ő a máló föld szakadékos ráncai
között előbotorkál izzó parázsszemeivel a verőfényes
homályba, mert jégeső verte el, mert elvitte az ár és
most kiszárította az aszály, mert senki nem kérdezte,
miért jött, most könyörög, hogy vezessem vissza az
izzó nyári por bizonytalan csillagútrendszerében, a
verőfényes déli sötétben, a leveleken álmosan áttört
sugárcsókok elmosódott parázsfoltjain lépegetve, az
utolsó éjszaka alagútján át a meleg dunyha alá, a fényig,
hogy fogjam a derekát, rakjam a kezét, helyezzem a
lábát, hogy szép legyen szétnézni a fa tetejéről, a
vakító napban fürödve.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Hitel, 2001. ápr.


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-02-16 13:55   Napló: A vádlottak padján
2025-02-16 09:35   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2025-02-16 09:12   Új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2025-02-16 09:08   NAGYÍTÓ /Burai Katalin:naturalizmus tartalmi eszköztá/
2025-02-16 08:12       ÚJ bírálandokk-VERS: Albert Zsolt A Nap feltá
2025-02-16 08:12   új fórumbejegyzés: Szőke Imre
2025-02-16 07:48   új fórumbejegyzés: Serfőző Attila
2025-02-16 02:01   NAGYÍTÓ /kosztolanyimara@gmail.com: Szépírodalom, költészet, v/
2025-02-16 00:48   Napló: Bátai Tibor
2025-02-15 22:15   Napló: Janus naplója