37.éjszaka
egészen új tájra értünk, értünk mindent, de nem beszélünk,
ez így szokás. nincs korlát, tehát nincs fogódzó, hisztérikusan
rángatózó idegvégződés. ez így szopás. nyáltól fűszeres völgy,
billegő fák között időző, túlméretezett vagány magány, egy
az enyém, egy a tiéd, beleborzongunk egymásba, a rosszul
szerkesztett párbeszédbe, az éjszakába, libabőr rajtunk a
jelen, minden pillanat egyszerre van jelen, kétszájú átok,
féllábú járvány, istenek szeméből kipottyant zárvány, hát ez
lesz az út: minden szó badarság, két kifúlt, száraz kút,
tébolyító szabadság.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.