Újabb nap

A redőny résén át vékony fénysugár hatol be,
s fut át a szobán, hogy gőzölgő kávé mellett
kezembe fogjam, s feltépjem vele az új nap celofánburkolatát.
A cigaretta parazsa úgy ég a félhomálynál sötétebb szobában,
mint a csillag, melynek nyomát sokáig követve
mások eljutottak a kisdedig, s ott,
a szemekben káprázó égi csík mentén bontották le
a világ védőfóliáját, remélve,
nem rothad el a tiszta levegőn harmadnapra sem.
Az én napom lassan elfogy, megfonnyad,
a gyűrt csomagolás estére mázsás kőként gurul ajtóm elé.
De reggel áttetsző, kicsi golyóként kezem ügyébe kerül,
s célba dobok a sarokban álló vázába, és igen, néha beletalálok.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.