Petz György : Csillagalattjáró

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2829 szerző 37170 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Machó Zsófia
  Apokalipszis
Új maradandokkok

Kántor Zsolt: Gravírozás
Ötvös Németh Edit: átneveztelek
Bara Anna: a csend árnyékában
Albert Zsolt: CELLAINFORMÁCIÓ
Bártfai Attila Márk: 5
Kiss-Teleki Rita: Veszekszem
Petz György: Arany appendix
Vezsenyi Ildikó: Zsoltárok helyett
Albert Zsolt: ELTÉVEDNI INDULOK ÉS HA LEHET BELÉD SZALADNI
Nyári László: aranyszajha
FRISS FÓRUMOK

Szilasi Katalin 1 órája
Kiss Anna Mária 4 órája
Radics Zina 7 órája
Petz György 10 órája
Szakállas Zsolt 10 órája
Vezsenyi Ildikó 10 órája
Kosztolányi Mária 12 órája
Szücsi Csaba 12 órája
Bazsó Ádám 12 órája
Bara Anna 13 órája
Nyári László 15 órája
DOKK_FAQ 19 órája
Gyors & Gyilkos 2 napja
Szilágyi Erzsébet 2 napja
Szalay Károly 2 napja
Albert Zsolt 2 napja
Tálos Barbara 2 napja
Busznyák Imre 2 napja
Vajdics Anikó 2 napja
Király Ferenc 2 napja
FRISS NAPLÓK

 Kicsi Ólomkatona 3 órája
Játék backstage 3 órája
Hetedíziglen 11 órája
Bara 15 órája
nélküled 15 órája
fejlakók 16 órája
fejlakók... 16 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 18 órája
az utolsó alma 1 napja
Conquistadores 1 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 1 napja
törmelék 1 napja
Pssz!Ich-ézis 1 napja
történések 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Petz György
Csillagalattjáró

1.
Ó, jaj, hogy minden jelképpé válik,
amit kívántam egyszerinek, de úgy,
hogy bármikor megtörténhet, mert
hétköznapi, nincs mítoszuszálya,
kométafeje; de anyag és van, és nincs
amit múltnak-jövőnek hívnak,
mert volt a lesz, és eljő a múlt,
találkát adnak mindenek e percben,
hisz egyszeri, mert nincsen történelem,
most keletkezik mi örökre kihúny,
s nem húnyhat ki, mi örökre keletkezett,
mert minden jelképpé válik, e vihar
mit kívül érzek s a csönd is,
mely belülről fakad, s túl égzengésen
üzen egy nagyobb csöndebb csöndnek.
2.
A hasonlóságban – különbözünk
különbözőségben – hasonlítunk;
Parmenidész szeretője lett volna Zénon,
Szókratész körülöttük ifjú suhanc,
Platón meg kitalálta az egészet,
hogy őbele folyjon minden patak,
s legyen ő a tenger, amiből párák szállnak,
s ha jövő folyamai lesznek is, lehullott
esőjét magukba gyűjtve majd egyszer –
mind belefolyjanak: múltból, jövőből;
mert oly könnyű és oly nehéz az idea.

3.
A napok
Kikelnek belőlem, mint apró magocskák
és a szál vagyok én, mire fölfűzetnek.
Eleje se vége, s csomótlan szál vagyok,
nyakakba nem illő, mert isten ékszere:
nincsen aki hordjon, nincsen ki viseljen.
Lehet, hogy a csillag, mire nézünk, rég nincs.
Lehet, hogy az óránk rég rosszul jár;
s nincsen idő – mire úgy hittük rég.
Sötét az éj – mert bárki lehullhat,
mit véltünk öröknek – mind odahagy;
mítoszaink mind belsőnkbe nőnek,
s ráég a testünk, míg élve marad.
Kikelnek belőlem, mint apró magocskák
és a szál vagyok én, mire fölfűzetnek.
Eleje se vége, s csomótlan szál vagyok,
nyakakba nem illő, mert isten ékszere.
4.
Uram,
én a világot magammal mértem,
vagy rámértem magam a világra,
s nem értem, mivel megmérni véltem
egy világnapban az ellibbenő szárnyat.
Próbálhat-e mértéket, kinek mértéke
megállapodás, fényeknek megállj,
és súlya a fénynek, hogyha megállt.
Mennyi a bizalom bennem, elfutóban,
hogy amit látok, nem volt, hanem van,
csillagot, Téged, én tartlak össze,
múltból néző szemmel jövőt hiszek,
ez minden, amit becsülünk mának;
ami köztünk van és általa mi;
nem áltat testvériség csillagporfénye,
aluljárókból porosan lépek,
nem nézek Rád, mégis tekintetem mélyén
helyed van; jobbik énem, a hasonlatos –
és gyermek kezemmel szélforgót ragadok:
enyém a szél és napodon árnyékot adok.



5.
Miért gondolod: fiad inkább rokon,
közelebb állna hozzád, mint apádhoz
te álltál egykoron,
hisz most közelítesz, korosodván,
hajadból kifakuló jelennel,
mikor idegenben
is meglátod mindazt, ami rokon,
már-már mindenki ismerőse vagy,
közöd sosincs részhez,
mindig az egésszel kell hogy tartsál,
melynek része lehetsz.
6.
Hogyha tudnám mind, mit egykor tudtam;
házam, szobám oly hatalmas volna,
milyen apró voltam benne egykor;
Istennek is más mérete lenne,
sokkal nagyobb és egyszerre
sokkal kisebb lenne.
7.
Ó, a madár, mind a madár,
lelket visz, lelket kaparász,
megül ágon, feketéllik
csőre, karma egybe fénylik;
fényesség a lelkek titka,
tépi-marja, ki hogy bírja,
kinek nem jut – annak könnyű,
csinál, mintha volna szörnyű,
éhe lenne, lélekéhes.
8.
(Egyiptom felé)
Kisebbik nevem tudom idelenn én is,
a nagyobbról nincs ismeretem; hordhatnám
pedig, és átírathatnám a könyveket,
mik tőlem jönnek; úgy tesznek legalább is,
de van egy még titkosabb
és legfensőbb olvasat,
minek hangját se hallom, szavát se értem,
ha el is jutna fülem mezejére – se
látnám, mert oly ősi, vad, nincsen rá nevem,
s ha megszólíttatik, én is vele megyek.
9.
Én, ki ifjan, egykoron,
magam kitakartam s paplanom
lerúgtam rólam, szabadon
akartam élni, álmodom.


Hányféle csöndből gyúrtak hozzá,
míg benső hangom elcsöndesült;
Hányféle zajjal kerítettek,
míg a kerítés belül került;
Miféle számok egyik-másik
része voltam, ki lázadozik,
s magát a matematikát
vontam kétségbe. "–Álmodozik."
(Ha kérdezni már nem tudok, hitem miből lesz?
Kérdezd meg a napot, a holdat, a csillagot:
létük mivégre.)
10.
Aranyos lény az ember
az ember
Nyáron jobb a hóember
hóember
De még jobb a jóember
jóember
Akár nyár van, akár tél
nem gazember.
Mert minden halál három évmilliárd kudarca,
ha az egyént nézzük határaival,
normális életrésze a fajnak,
de a faj képtelen örülni, érezni,
mert azt lebontva lehet csak: arra, aki meghal.
11.
Fiúnk azért fiúnk,
hogy másként tegye próbára
a lehetetlent, hiszen az
életveszély és köztünk él.
Ki festő, könnyű annak,
ha néz, már másként lát,
s csak kezét űzi-hajtja.
A csillagok közötti rést,
ahonnét senki se néz;
szeretni a dolgokat
magukért,
s nem gőzüket, mi égre ér,
nem analógiák ködét,
de világokat, Cezanne
almáiként a mindent.
Hasonlat, ládd, az élet is:
vágyott – előre,
sajnált – utóbb,
de mindenképpen
végével lesz teljes
(Miféle tévedés,
miféle kerülőút,
miféle vegykonyha miatt
szül irodalmat az agy?)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-06-02 00:26       ÚJ bírálandokk-VERS: Petz György Az elbocsátott szelíd (B. M. - nek)
2020-06-01 23:55   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2020-06-01 22:03   Napló: Kicsi Ólomkatona
2020-06-01 21:28   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2020-06-01 21:26   Napló: Játék backstage
2020-06-01 21:18       ÚJ bírálandokk-VERS: Szilasi Katalin szabadon
2020-06-01 20:36   új fórumbejegyzés: Kiss Anna Mária
2020-06-01 17:46   új fórumbejegyzés: Radics Zina
2020-06-01 15:49       ÚJ bírálandokk-VERS: Kiss-Teleki Rita Már nem jön
2020-06-01 15:06   új fórumbejegyzés: Kiss Anna Mária