A sírhalmokon szomorú árnyék

A Világítás Napján tömegben botorkál a kegyelet.
A szemekben az áhítat plasztikus fénye mereng,
a sírokra szomorú árnyékként vetül az emlékezet.

Milliárdnyi megölt virág illata suttogja morbid bókját.
Tengernyi viaszláng cseppen szerteszét,
a síremlék variánsokat a koszorúk kígyói fojtogatják.

Novemberi bágyadt, fakó napsütésben jelekre várunk.
Mintha akarnánk, hogy mozduljon a sírvilág,
pedig csak a Beteljesületlen Próféciák szavára búsulunk.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.