a szennyek tornácán

mikor a feltámadtak kitámadnak
bigott lelkük börtönéből
testetlen gyilkosok lesznek s
szövetségre lépnek és lelépnek
a magasztos magasságból,

                  közénk

a gonoszkodó szennyek tornácára,
hol a megnyílt mennyekből áradó
nyilak ütötte sebek helyett, melyet
a látomásban és hallomásban igazolt,
de nem megfoghatón, csak áhítatban

                  hihetőn

ott fogjuk érezni és akkor, mint amikor
méhének gyümölcse idején és állapotában,
erőltetet szeretet tudatuktól megszabadítva,
köldöki módón kapcsolt ember anyag-massza
emel, meleg szívekből rakott pajzsot fejük fölé,

                   várva

a megváltó végítélet örökké tartó pillanatát  






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.