Ha Néha Fél

Hideg rebeg kívül-belül csakúgy,
ma hány az éjszakád, mit elszeánsz':
itt egymagadban készülődsz vadul,
ha jönne tán a múzsa, köpne már,
ülnél köpésben úszva boldogan.
De így csak tél kavargat néha benn,
a semmi rendje kávés lelkeden,
hol éj ülepszik és rakéta van,
mi néha áll, vagy részegen zabál
és menten olyféléket ordibál,
be jó, be kár és vérfagyasztgató,
ma költészetbe’ bárki kurva jó.
S ha rádszólnának, bármi az ürügy,
szép számmal csúf jelenetet csinálsz,
hogy ez neked hallatlan kényes ügy,
s a fátumodról szólasz egyet s mást,
miközben minden párka jót röhög,
hiába, nincsen arra semmi ír,
ha ember hülye és eldönti: ír,
vagy épp csak elszceníroz, elköröz'
ez-az fölött, remél. És néha fél.
Ha reggel úgyvan kölniszag se nincs,
csak roncs virrasztás és hat óra, hét...

herbáriumba zár. Nincs nőni mit.
Egy sör mi kéne tán. Profánvizit.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.