Chaplin egy Ismeretlen Filmfesztiválon

Hát merre vinne most az ár,
ó századok, vadóc libák,
itt ülnek, sok naiv debüt,
a filmszalag-intarziák,
zakóm mögöttük lődörög.

Hogy mozgás mindig megmutat!
A színe már csak töltelék,
rozettált felhők rajzanak,
és néha vörheny néha kék,
vagy sárgaságos almanach.

Hogy kezdhetők prológusok,
ciráda mennyi kell nekik?
A glanc, a plán, hol kell a csitt?
Figyel sok úr, mi villamos,
ha elhibázom, Berlioz...

Csak kezdjük el. Vigyen ki ár.
A jó hamisság nem hagy el,
mosolyt! - ha jönne kormorán,
delírium, ha elvedel,
mosolyt. S nevetni, hogyha kell...

...Hát sápadt lennék, viccesebb,
édes, nem ér az semmit sem,
ölelj meg és ne félj, kicsim,
nem üt kupán itt senkisem,
tükörben annyi díva int,
enyém, ha lenne...

és kézenfogva elszalag,
oly sokszor annyi film, kalap,
tükör, új század, mintalap,
én ülnék benne.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.