Távolság
Távolság
Most olyan üres minden,
Mintha Isten egy pillanatra
magára hagyta volna a Világot.
-Hallgatag fűszálak
reményvesztettsége és magánya.
Az elhagyott tájban
a fűrész távoli zaja:
Ökölcsapás az asztalon!
-Minden szétesett.
Emlékek egyre tűnő ablakképe folytogat.
Pattogó esőcseppek az üvege
-elmosódik a kép.
Most lelkem hívom segítségül,hogy
sejtjeim mögött melengesselek tovább,
S a reggeli nap fényében
újrafessem arcodat.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
