Távolság

Távolság


Most olyan üres minden,
Mintha Isten egy pillanatra
magára hagyta volna a Világot.


-Hallgatag fűszálak
reményvesztettsége és magánya.


Az elhagyott tájban
a fűrész távoli zaja:
Ökölcsapás az asztalon!


-Minden szétesett.
Emlékek egyre tűnő ablakképe folytogat.
Pattogó esőcseppek az üvege
-elmosódik a kép.


Most lelkem hívom segítségül,hogy
sejtjeim mögött melengesselek tovább,
S a reggeli nap fényében
újrafessem arcodat.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.