parton

ültem a parton madarak fényesen
szálltak a víz felett, arcomba vágott
árnyékuk, éreztem. előttem ezer
hullám, hidegen tükröző fraktálok

önhasonlása építgetett káoszt,
rendet is egyszerre. először este
jártunk itt, szeretkezésünk festette
a holdat az égre, vízen csillogott

imbolyogva fénye, mint boldog részeg,
aztán volt, hogy kutyáddal kóboroltunk,
árnyékát kergette, hallgattam nevetésed,

meztelen fürödtünk, napon csókolóztunk.
most is madarak, hullámok és mégse,
                      ez a sor fennakad, nem jut a parton túl





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.