Kivetkőzik fényeiből az
a rohadt szoba.
Vakon csörtetek az
ásványvizes üveg után.
Beolvadok a mindent
felzabáló, fekete
körvonalba.
Hangosan szentségelek,
akárha csúcsforgalomban
(de jó, hogy legalább
még jogsim nincs, mi
lenne akkor itt?).
Sötét van.
Rohadtul.
Csak te világítasz
még nekem –
egy egészen kicsit.
