szárazon [jav.]
(14x11)
valóság. kopogó mondataiddal,
ha reggel jössz, én bizony meghallgatlak.
hidd el, mesélhetsz is, kis részleteit
éles kontúrokkal a késnek, vajnak,
kenyérnek, józanul tüzét hajnali
szíverősítőnek és a kávé mellé
cigarettára gyújtó gyufának is.
egész nap lökheted süket dumádat
melóról, tervről, célról, jövőképről,
pillanatait az örökös mának
egyre darálhatod reggeltől estig,
de este már, az elalvást előző
zuhanást hagyd meg, ne vidd el az éjt, az
álmot, a felejtést.
Mnémoszüné aludj
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
