HANG A TÛZRE

HANG A TŰZRE

Eddig úgy véltem, HANGját én adom,
ritmusa lelkem, „enlélegzésem”,
s amikor fúlok, új levegővel
új eget kapok tágas tüdőmbe,
s harsogom, ahogy bírja HANGom.

S eszköz a tüdőm, s dolog a torkom,
A szám akadály, mi legyőzetik,
végigfut rajtam: időm nincs élni:
vagyok a TŰZnek fujtatójaként,
meggyűlt hangoknak tárgya csupán.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.