Sírok közt csendesen...
SÍROK KÖZT CSENDESEN…
Sírok közt csendesen ballagok és emlékezem,
Fejfákon lévő vésett neveket nézegetem.
Rokonok - barátok alusszák örök álmukat,
Ifjak és idősek, akik kergettek álmokat.
Könnyeim csordulnak, mert én is esendő vagyok,
Mert nem tudom, mit hoznak számomra a holnapok.
Virágok erdeje lepi el most a sírokat,
Ki csak teheti emlékezni, idelátogat.
Őszi Nap sugara bearanyozza szívünket,
Melegséggel önti el a gyászoló lelkünket.
Szeretteink, akikhez csendesen idejöttünk,
Akiket igazából soha el nem feledtünk
Talán érzik ezt emlékező fejfájuk alatt,
Hogy emlékük nem elmúlva örökre megmaradt.
Sírok közt csendesen ballagok és emlékezem,
Uram Istenem mennyi időt adsz még énnekem?
Zirc, 2008. 10. 31.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
