Feketén - fehéren

Ez itt az élet
Feketén-fehéren
születtünk könnyek közt vérben
felsírva anyánk utolsó halk jajára,
erre a kicsit torzra sikerült világra.

Ez itt az élet feketén -fehéren,
s ha néha színes képen nézed,
majd megfizetsz az álmokért.

Ez
itt
az
élet

feketén
fehéren

Mert semmi sem az,
aminek látszik
lelkeken feszül a
berozsdált láncing,
de maradunk mégis
az utolsó táncig.

Ez itt az élet,
feketén- fehéren

Múlnak az évek,
egyre több a sírhalom,
hideg kereszt,
vagy csak betontömbbe zárt fájdalom,
de talán, talán..
majd egyszer, mint anyám,
ha nekem is lesz unokám,
ölembe veszem, s mondom,
ma te vagy a legkedvesebb gondom,
figyelj, csak csendben,
ezt az időt én neked csentem..
Hiába, ez itt az élet
feketén- fehéren
s még néha álmodunk,
hogy egyszer majd rendben megy minden.
Be lesz fizetve minden számla,
s anyánk nem hiába szült erre a keserű világra.

És álmodunk,
mert álmodni jó nagyon,
hogy egyszer majd dallá áll össze
a mantraként mormolt szóhalom
Mert ez itt az élet...
Csak csúszkálok a síkossá vált szavakon,
lebegek feketén- fehéren..

aztán a széttörött székre nézve
eszembe jut,
mégis szükség lenne egy férfikézre...

de semmi sem az,
aminek látszik,
lelkeken feszül a
berozsdált láncing,
és maradunk mindig
az utolsó táncig.

Ez itt az élet
feketén
fehéren.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.