Szendrői Csaba : Szervusztok a szememmel napközben.


 
2845 szerző 39307 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dobos Krisztina
  Aki a kórházkertben lakott
Új maradandokkok

Filip Tamás: Utazni kell
Bátai Tibor: tárló [két változatban, közte húsz év]
Tímea Lantos: Fehérsírás
Gyurcsi - Zalán György: Reménytelenül - parafrázis
Filip Tamás: Egy óvatlan pillanatban
Tímea Lantos: utcakép
Albert Zsolt: Hátha
Szőke Imre: Elárulom hát
Egry Artúr: kést tart a kéz (Csontváry Kosztka Tivadar: Almát hámozó öregasszony 1894)
Albert Zsolt: Hátha*
FRISS FÓRUMOK

Nagyító 21 perce
Szakállas Zsolt 2 órája
Szőke Imre 9 órája
Gyurcsi - Zalán György 14 órája
Filip Tamás 18 órája
Szilasi Katalin 22 órája
Duma György 22 órája
PéterBéla 23 órája
Tímea Lantos 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
DOKK_FAQ 2 napja
Pálóczi Antal 3 napja
Kosztolányi Mária 3 napja
Tóth Gabriella 4 napja
Ötvös Németh Edit 4 napja
Bara Anna 5 napja
Tamási József 5 napja
Mórotz Krisztina 8 napja
Mátay Melinda 8 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 9 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 17 órája
nélküled 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Conquistadores 1 napja
Janus naplója 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
Hetedíziglen 2 napja
útinapló 2 napja
A vádlottak padján 2 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 3 napja
Zúzmara 3 napja
PIMP 4 napja
az utolsó alma 4 napja
Ötvös Németh Edit naplója 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Szendrői Csaba
Szervusztok a szememmel napközben.

Szemben a szeptemberben, habkörrel

süt a végeláthatatlan, és persze cserébe,

mint a fotópapír a kemencébe,

halványul a véges.

- Áthatolhatatlanul

sűrű a főztöd’, de hát tudtuk mindannyian:

- kényes a krémes.

És folyton a folyvással foglalkozol te mégis,

pedig bár egy kis általános odafigyelés,

már csak a süti íze miatt is fontos lenne.



Fújhat a szél. A szellőben felnőttem mint

a vitorla. Torkán a kormányállás, hull a levél,

te telelsz a katlanodban. Én ellek az istálló mellett

egy szirént, a hangja mint a sziréna, mindemellett

elcsuklik a csűrben az-az elefánt, mert a lába…

egyszóval: Hiába…



Szóval megvagyunk. Nem csak úgy általában,

hanem úgy meglepetésszerűen. Úgymond

egyszer csak. Rám találtál, miközben

éppen én találtam volna rád.

Ráadásul ugyancsak ebben a pillanatban,

ránk talált az olvasó is. És most meghitten

itt vagyunk páran. Egy kifordított

őrszobában, ahová banditákat nem be,

hanem kiviszik.



Ez affélemeghitt költészet. Megvan a kulcs hozzá,

de ahhoz , hogy belejussunk,

kell valaki akit ismersz. Ezennel lelkem felajánlom

Lépj belé,

s majd összefutunk félúton az ég felé.



Ne hozz túl sokat. Egy tál alma, némi dohány,

én hozom a többit, és megtekerjük a hold után.

A délibábokat együtt értelmezzük újra. A felhőket,

persze már csak akkor, ha felnőttek,

együtt szippanthatjuk fel,

s a végén,

mint egy kopottas kémény,

kifújjuk a párát,

a szegény párát…



A végén csak ácsorgunk.

Átcsorgunk az úton,

ácsolunk egy bútort,

rácsozzuk a tetejét,

hadd vágyjon a

szörnyeteg,

mit én is magamban görgetek,

kifelé a szabadba,

s ne tudja hogy szavanna

a táj, hol már

a szörny sem szívesen jár.



És végezetül kiégünk.

Egy kanapét nevezünk ki,

az lesz közös nevezőnk.

Én leugrom a közértbe,

veszek néhány evezőt,

s az örökké valóság felé

mi mind így együtt evezünk.



Másnak ez maga az apokalipszis.

Nekünk egy egyszerű pakolás.

Egyik helyről a másikra evickélünk,

a térdünk porca kopik, mint

a kőkocka a téren, részegen,

ha nem figyelek rá, néha az

arcommal is megnézem. Nem baj!



Ha hull a hó, én majd élvezem.

Nekem hulljon, én értékelem, de tényleg.

Ha az eső zuhog, nekem zuhogjon.

Én büszkén ázom benne széjjel.

De egy fontos,

a többi folyvást

nyugodtan magadba tarthatod,

a süti is majd krémesebb lesz.

Soha ne hordjon el a szél.

Csak fújjon fel mint a vitorlát.

Úgy szakadjon ki belőled, amikor kell,

ahogy kell. Ne kevésbé, de ne is tovább.



Mert a magunkfajtának nem kell több.



Csak idő legyen.

Az meg van.

Csak ember legyen.

Az megvan.

Csak vége legyen.

Az meg most van…



(részben)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-09-18 08:26   NAGYÍTÓ /Burai Katalin:Versciklus/
2025-09-18 06:42   Új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2025-09-17 23:11       ÚJ bírálandokk-VERS: Mórotz Krisztina Bölcsődal három hangra
2025-09-17 23:05   Napló: Bátai Tibor
2025-09-17 22:53   Új fórumbejegyzés: Szőke Imre
2025-09-17 20:33   NAGYÍTÓ /Bátai Tibor:Szuhakálló/
2025-09-17 20:29   NAGYÍTÓ /Farkas György:M/
2025-09-17 20:08   NAGYÍTÓ /47zr:City blues/
2025-09-17 19:24       ÚJ bírálandokk-VERS: Szilvási István azt hittem felhasználnak
2025-09-17 17:54   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György