Szendrői Csaba : Szervusztok a szememmel napközben.

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2834 szerző 37312 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György
  Gyermekkor, bérház emelet
Új maradandokkok

Albert Zsolt: Kettőnk szótlansága között
Gyurcsi - Zalán György: 39. heti haikuk (2020.)
Konta Ildikó: talán
Bara Anna: a tetszhalott -
Szokolay Zoltán: Z
Szilasi Katalin: A terítő csíkjai
Bara Anna: a tetszhalott
Szilasi Katalin: Én nem látom...
Bara Anna: kárörvendő abszurd elmenőben
Petz György: Céliára mondott nóta
FRISS FÓRUMOK

Szakállas Zsolt 3 órája
Vezsenyi Ildikó 6 órája
Gyors & Gyilkos 20 órája
Albert Zsolt 1 napja
Petz György 1 napja
Kiss-Teleki Rita 1 napja
Virág Tamás 2 napja
Karaffa Gyula 3 napja
DOKK_FAQ 3 napja
Gyurcsi - Zalán György 4 napja
Csiki Melinda 4 napja
Szokolay Zoltán 4 napja
Tóth Gabriella 5 napja
Konta Ildikó 5 napja
Ötvös Németh Edit 5 napja
Pataki Lili 5 napja
Szilasi Katalin 6 napja
Böröczki Mihály 6 napja
Bara Anna 7 napja
Boris Anita 9 napja
FRISS NAPLÓK

 az utolsó alma 22 perce
EXTITXU-UXTITXE 36 perce
Etzel Mark Bartfelder 1 órája
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 2 órája
Volt egy pillanat 5 órája
Hetedíziglen 7 órája
Zúzmara 15 órája
Baltazar 16 órája
történések 20 órája
Gyurcsi 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
nélküled 1 napja
Conquistadores 1 napja
K.Mária 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Szendrői Csaba
Szervusztok a szememmel napközben.

Szemben a szeptemberben, habkörrel

süt a végeláthatatlan, és persze cserébe,

mint a fotópapír a kemencébe,

halványul a véges.

- Áthatolhatatlanul

sűrű a főztöd’, de hát tudtuk mindannyian:

- kényes a krémes.

És folyton a folyvással foglalkozol te mégis,

pedig bár egy kis általános odafigyelés,

már csak a süti íze miatt is fontos lenne.



Fújhat a szél. A szellőben felnőttem mint

a vitorla. Torkán a kormányállás, hull a levél,

te telelsz a katlanodban. Én ellek az istálló mellett

egy szirént, a hangja mint a sziréna, mindemellett

elcsuklik a csűrben az-az elefánt, mert a lába…

egyszóval: Hiába…



Szóval megvagyunk. Nem csak úgy általában,

hanem úgy meglepetésszerűen. Úgymond

egyszer csak. Rám találtál, miközben

éppen én találtam volna rád.

Ráadásul ugyancsak ebben a pillanatban,

ránk talált az olvasó is. És most meghitten

itt vagyunk páran. Egy kifordított

őrszobában, ahová banditákat nem be,

hanem kiviszik.



Ez affélemeghitt költészet. Megvan a kulcs hozzá,

de ahhoz , hogy belejussunk,

kell valaki akit ismersz. Ezennel lelkem felajánlom

Lépj belé,

s majd összefutunk félúton az ég felé.



Ne hozz túl sokat. Egy tál alma, némi dohány,

én hozom a többit, és megtekerjük a hold után.

A délibábokat együtt értelmezzük újra. A felhőket,

persze már csak akkor, ha felnőttek,

együtt szippanthatjuk fel,

s a végén,

mint egy kopottas kémény,

kifújjuk a párát,

a szegény párát…



A végén csak ácsorgunk.

Átcsorgunk az úton,

ácsolunk egy bútort,

rácsozzuk a tetejét,

hadd vágyjon a

szörnyeteg,

mit én is magamban görgetek,

kifelé a szabadba,

s ne tudja hogy szavanna

a táj, hol már

a szörny sem szívesen jár.



És végezetül kiégünk.

Egy kanapét nevezünk ki,

az lesz közös nevezőnk.

Én leugrom a közértbe,

veszek néhány evezőt,

s az örökké valóság felé

mi mind így együtt evezünk.



Másnak ez maga az apokalipszis.

Nekünk egy egyszerű pakolás.

Egyik helyről a másikra evickélünk,

a térdünk porca kopik, mint

a kőkocka a téren, részegen,

ha nem figyelek rá, néha az

arcommal is megnézem. Nem baj!



Ha hull a hó, én majd élvezem.

Nekem hulljon, én értékelem, de tényleg.

Ha az eső zuhog, nekem zuhogjon.

Én büszkén ázom benne széjjel.

De egy fontos,

a többi folyvást

nyugodtan magadba tarthatod,

a süti is majd krémesebb lesz.

Soha ne hordjon el a szél.

Csak fújjon fel mint a vitorlát.

Úgy szakadjon ki belőled, amikor kell,

ahogy kell. Ne kevésbé, de ne is tovább.



Mert a magunkfajtának nem kell több.



Csak idő legyen.

Az meg van.

Csak ember legyen.

Az megvan.

Csak vége legyen.

Az meg most van…



(részben)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-09-25 15:19   Napló: az utolsó alma
2020-09-25 15:07       ÚJ bírálandokk-VERS: Barbara Tálos Kertben
2020-09-25 15:06   Napló: EXTITXU-UXTITXE
2020-09-25 14:56   Napló: EXTITXU-UXTITXE
2020-09-25 14:54   Napló: EXTITXU-UXTITXE
2020-09-25 14:25   Napló: Etzel Mark Bartfelder
2020-09-25 13:22   Napló: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
2020-09-25 13:17   Napló: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
2020-09-25 12:32   Napló: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
2020-09-25 12:27   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt