Szendrői Csaba : Szervusztok a szememmel napközben.

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2840 szerző 37773 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Jónás Tamás
  AMI-IMA
Új maradandokkok

Köves István: A VILÁGBÉKE UTOLSÓ NAPFÉNYES DÉLELŐTTJÉN
Hepp Béla: Szóköztes
Tóth János Janus: átfutott
Bánfai Zsolt: Várakozás
Gyurcsi - Zalán György: szabadvers az állati példaképekről
Albert Zsolt: Sirály számoló
Köves István: TISZTAVATÁS
Zsolt Szakállas: NEM GYŐZÖM
Szakállas Zsolt: A HAMUVAL NE VERSENYEZZ szürrealista kispróza
Albert Zsolt: Észak felé
FRISS FÓRUMOK

Köves István 7 órája
Czékmány Sándor 11 órája
Nagy Zsuzsanna 1 napja
Busznyák Imre 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Kiss-Teleki Rita 2 napja
Farkas György 2 napja
Bánfai Zsolt 3 napja
Szakállas Zsolt 4 napja
DOKK_FAQ 5 napja
Szilasi Katalin 6 napja
Tóth Gabriella 6 napja
Szilvási István 6 napja
Kosztolányi Mária 8 napja
Franczen Bea 8 napja
Nagyító 11 napja
Karaffa Gyula 11 napja
Gyors & Gyilkos 11 napja
Albert Zsolt 11 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 4 órája
nélküled 8 órája
Minimal Planet 1 napja
fejlakók... 1 napja
történések 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
mix 2 napja
az univerzum szélén 2 napja
Ötvös Németh Edit naplója 3 napja
Játék backstage 5 napja
Zúzmara 6 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 7 napja
POÉZIS 8 napja
Bara 9 napja
törmelék 10 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Szendrői Csaba
Szervusztok a szememmel napközben.

Szemben a szeptemberben, habkörrel

süt a végeláthatatlan, és persze cserébe,

mint a fotópapír a kemencébe,

halványul a véges.

- Áthatolhatatlanul

sűrű a főztöd’, de hát tudtuk mindannyian:

- kényes a krémes.

És folyton a folyvással foglalkozol te mégis,

pedig bár egy kis általános odafigyelés,

már csak a süti íze miatt is fontos lenne.



Fújhat a szél. A szellőben felnőttem mint

a vitorla. Torkán a kormányállás, hull a levél,

te telelsz a katlanodban. Én ellek az istálló mellett

egy szirént, a hangja mint a sziréna, mindemellett

elcsuklik a csűrben az-az elefánt, mert a lába…

egyszóval: Hiába…



Szóval megvagyunk. Nem csak úgy általában,

hanem úgy meglepetésszerűen. Úgymond

egyszer csak. Rám találtál, miközben

éppen én találtam volna rád.

Ráadásul ugyancsak ebben a pillanatban,

ránk talált az olvasó is. És most meghitten

itt vagyunk páran. Egy kifordított

őrszobában, ahová banditákat nem be,

hanem kiviszik.



Ez affélemeghitt költészet. Megvan a kulcs hozzá,

de ahhoz , hogy belejussunk,

kell valaki akit ismersz. Ezennel lelkem felajánlom

Lépj belé,

s majd összefutunk félúton az ég felé.



Ne hozz túl sokat. Egy tál alma, némi dohány,

én hozom a többit, és megtekerjük a hold után.

A délibábokat együtt értelmezzük újra. A felhőket,

persze már csak akkor, ha felnőttek,

együtt szippanthatjuk fel,

s a végén,

mint egy kopottas kémény,

kifújjuk a párát,

a szegény párát…



A végén csak ácsorgunk.

Átcsorgunk az úton,

ácsolunk egy bútort,

rácsozzuk a tetejét,

hadd vágyjon a

szörnyeteg,

mit én is magamban görgetek,

kifelé a szabadba,

s ne tudja hogy szavanna

a táj, hol már

a szörny sem szívesen jár.



És végezetül kiégünk.

Egy kanapét nevezünk ki,

az lesz közös nevezőnk.

Én leugrom a közértbe,

veszek néhány evezőt,

s az örökké valóság felé

mi mind így együtt evezünk.



Másnak ez maga az apokalipszis.

Nekünk egy egyszerű pakolás.

Egyik helyről a másikra evickélünk,

a térdünk porca kopik, mint

a kőkocka a téren, részegen,

ha nem figyelek rá, néha az

arcommal is megnézem. Nem baj!



Ha hull a hó, én majd élvezem.

Nekem hulljon, én értékelem, de tényleg.

Ha az eső zuhog, nekem zuhogjon.

Én büszkén ázom benne széjjel.

De egy fontos,

a többi folyvást

nyugodtan magadba tarthatod,

a süti is majd krémesebb lesz.

Soha ne hordjon el a szél.

Csak fújjon fel mint a vitorlát.

Úgy szakadjon ki belőled, amikor kell,

ahogy kell. Ne kevésbé, de ne is tovább.



Mert a magunkfajtának nem kell több.



Csak idő legyen.

Az meg van.

Csak ember legyen.

Az megvan.

Csak vége legyen.

Az meg most van…



(részben)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2021-03-14 07:31 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2021-07-27 16:42   Napló: Hetedíziglen
2021-07-27 16:11   Napló: Hetedíziglen
2021-07-27 13:15   új fórumbejegyzés: Köves István
2021-07-27 12:30   Napló: nélküled
2021-07-27 09:53   új fórumbejegyzés: Czékmány Sándor
2021-07-27 09:37       ÚJ bírálandokk-VERS: Ötvös Németh Edit gombócba gyűrt
2021-07-27 09:27   új fórumbejegyzés: Czékmány Sándor
2021-07-27 06:07   Napló: Hetedíziglen
2021-07-27 00:00   új fórumbejegyzés: Czékmány Sándor
2021-07-26 21:37   Napló: Minimal Planet