Szendrői Csaba : Szervusztok a szememmel napközben.

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 9 órája
Farkas György 9 órája
Cservinka Dávid 11 órája
Filip Tamás 20 órája
Tóth János Janus 22 órája
Valyon László 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 10 napja
Duma György 10 napja
DOKK_FAQ 11 napja
Csombor Blanka 14 napja
Tóth Gabriella 15 napja
Vadas Tibor 15 napja
Tamási József 16 napja
Zsigmond Eszter 19 napja
FRISS NAPLÓK

 Ötvös Németh Edit naplója 1 órája
A fény nem publikus 1 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 2 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 6 órája
Gyurcsi 6 órája
Jószándékú párbeszélgetés 8 órája
A vádlottak padján 9 órája
Hetedíziglen 21 órája
az univerzum szélén 22 órája
Bátai Tibor 1 napja
négysorosok 1 napja
Minimal Planet 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
nélküled 2 napja
mix 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Szendrői Csaba
Szervusztok a szememmel napközben.

Szemben a szeptemberben, habkörrel

süt a végeláthatatlan, és persze cserébe,

mint a fotópapír a kemencébe,

halványul a véges.

- Áthatolhatatlanul

sűrű a főztöd’, de hát tudtuk mindannyian:

- kényes a krémes.

És folyton a folyvással foglalkozol te mégis,

pedig bár egy kis általános odafigyelés,

már csak a süti íze miatt is fontos lenne.



Fújhat a szél. A szellőben felnőttem mint

a vitorla. Torkán a kormányállás, hull a levél,

te telelsz a katlanodban. Én ellek az istálló mellett

egy szirént, a hangja mint a sziréna, mindemellett

elcsuklik a csűrben az-az elefánt, mert a lába…

egyszóval: Hiába…



Szóval megvagyunk. Nem csak úgy általában,

hanem úgy meglepetésszerűen. Úgymond

egyszer csak. Rám találtál, miközben

éppen én találtam volna rád.

Ráadásul ugyancsak ebben a pillanatban,

ránk talált az olvasó is. És most meghitten

itt vagyunk páran. Egy kifordított

őrszobában, ahová banditákat nem be,

hanem kiviszik.



Ez affélemeghitt költészet. Megvan a kulcs hozzá,

de ahhoz , hogy belejussunk,

kell valaki akit ismersz. Ezennel lelkem felajánlom

Lépj belé,

s majd összefutunk félúton az ég felé.



Ne hozz túl sokat. Egy tál alma, némi dohány,

én hozom a többit, és megtekerjük a hold után.

A délibábokat együtt értelmezzük újra. A felhőket,

persze már csak akkor, ha felnőttek,

együtt szippanthatjuk fel,

s a végén,

mint egy kopottas kémény,

kifújjuk a párát,

a szegény párát…



A végén csak ácsorgunk.

Átcsorgunk az úton,

ácsolunk egy bútort,

rácsozzuk a tetejét,

hadd vágyjon a

szörnyeteg,

mit én is magamban görgetek,

kifelé a szabadba,

s ne tudja hogy szavanna

a táj, hol már

a szörny sem szívesen jár.



És végezetül kiégünk.

Egy kanapét nevezünk ki,

az lesz közös nevezőnk.

Én leugrom a közértbe,

veszek néhány evezőt,

s az örökké valóság felé

mi mind így együtt evezünk.



Másnak ez maga az apokalipszis.

Nekünk egy egyszerű pakolás.

Egyik helyről a másikra evickélünk,

a térdünk porca kopik, mint

a kőkocka a téren, részegen,

ha nem figyelek rá, néha az

arcommal is megnézem. Nem baj!



Ha hull a hó, én majd élvezem.

Nekem hulljon, én értékelem, de tényleg.

Ha az eső zuhog, nekem zuhogjon.

Én büszkén ázom benne széjjel.

De egy fontos,

a többi folyvást

nyugodtan magadba tarthatod,

a süti is majd krémesebb lesz.

Soha ne hordjon el a szél.

Csak fújjon fel mint a vitorlát.

Úgy szakadjon ki belőled, amikor kell,

ahogy kell. Ne kevésbé, de ne is tovább.



Mert a magunkfajtának nem kell több.



Csak idő legyen.

Az meg van.

Csak ember legyen.

Az megvan.

Csak vége legyen.

Az meg most van…



(részben)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-28 18:28   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2024-03-28 18:18   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 17:20   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:20   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-28 13:15   Napló: Gyurcsi
2024-03-28 10:54   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-28 10:24   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2024-03-28 10:24   Napló: A vádlottak padján