A tû csókjában

Könnyű lenne késsel vagy golyóval
Tablettányi ciánnal,tán altatóval
Gerendafáról lógó kötéllel
Ablakból ugorva,szabadeséssel
Fuldokolva, földbe eltemetve
Télidőben fagytól remegve
Feledni fájdalmat, bánatot
Az életet, mit a sors rádszabott.

Könnyű lenne kereszten lógva
Kerékbetörve, karóba húzva
Nyaktilóban fejtől fosztva
szappangyárban feldolgozva
Egy mágjának tüzén égve
villamosszék ölén végre
Feledni fájdalmat, bánatot
Az életet, mit a sors rádszabott.

Oly sok módon megtehetnéd
E nehéz terhet elvethetnéd
Ha válladon hordani nem mered
Hisz fejed felett mindig ott lebeg
A gyönge árnyék, vak kísértet
Ki az öröklét melegével kísért meg
Azt ígéri mi szíved leghőbb vágya
De felfalja lelked elemi gonoszsága.

Ott bujkál egy tű csókjában
fetrengő agóniád mámorában
Minden egyes hétben,napban
Minden apró pillanatban
Ott van lélegzetben, gondolatban
A ki-nem mondott szavakban
Borban, könnyben, vérben
Sírásban és nevetésben.

Visszaköszön a nyíló örömben
Mint  cseppnyi méreg a kéjözönben
Dühödnek ordító lángjában
Félelmednek vad villanásában
Kéztördelésben, topogásban
A fojtogató szorongásban
Szégyenedben és szánalmadban
Feledni próbált fájdalmadban.

De szép lenne végleg elfeledni
Szétszaggatni s mélyre eltemetni
Megtalálni életben vagy halálban
Mit megtaláltál a tű csókjában
De nélküle üres és érdektelen
A világ, a  Nap sem süt melegen
Nem csábít  többé már a távol
Messze sodor az ár zokogó anyádtól.

Nem érdekel, hogy ki mit gondol
Nem bánok semmit, míg fejemben tombol
S szerelmes szavakkal átölel
Köröttünk peregve foszlik el
E hasztalan test, e börtön
Ami nyáladzva tekereg a földön
Ráncokat karmol az arcába
Életet vés a holt sziklába.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.